Fentebb, a 38. szutra magyarázatával kapcsolatban, a normális embert az eredeti létezéssel azonosítani kellett. Az ember életképzeletében az eredeti létezés ősképe a normális ember alakjában és lényében él. Ezt az azonosítást akkor azért kellett megtenni, hogy az eredeti és ép létezést a megromlottól (bűn, őrület, betegség) el lehessen választani. A normális ember nem a rongált, hanem az ép (tiszta, éber, egészséges) ember. A kinyilatkoztatás szava ennek a normális létezésnek és embernek nevét mondja ki.
Azóta megtudtuk már azt is, hogy ez a normális ember nem minősítetlen és nem minőségtelen és nem üres; kvalitás né
...
Tovább »
|
Az alapállás a normális, ez pedig a bűntelen, éber és egészséges ember.
|
- minek következtében válik le? Azért válik le, mert életképzeletében nem a normális ember ősképét valósítja meg. Az őskép megzavarodott. Az életképzelet őrületében önmagára oly képet alkalmazott (azzal téveszti magát össze), amelyből bűn és betegség fakad. Az eltorzult kép alapján az imagináció csak eltorzult élettervet tud meg valósítani.
|
Ez az eltorzult lény szörnyeteg. A teremtés szám, súly és mérték szerint képződött. E rendről és arányról és összhangról szóló őseredeti tudás, amelyet a történet előtt az emberiség ismert, ma úgyszólván feledésbe merült. A kínai és hindu és tibeti szentkönyvek, a Kabala, a toltékok, és főként az orfika, különböző aritmológiákban e nagy tudás töredékeit őrzik. Annyit mindenesetre tudunk, hogy az, eredeti ember lényében az, arány és összhang érvényesült. Normális tehát ebben az esetben annyit is jelent, hogy normatív, törvényes és szabályos. Amihez magát mindenkinek tartani kell. Az eltorzult és megzavarodott (beteg, bűnbeesett) ember ezek szerint arány- és összhangtalan, szabálytalan és törvénytelen. Az eredeti
...
Tovább »
|
A tehetség az eltorzulásnak az a jellegzetes módja, amit a szutra az imént szörnyetegnek nevezett.
|
- vagyis az emberben a hiányok és ürességek közepette a beteges daganat. A púp. A tehetséget a megzavarodott realitás világában pozitívumként tartják számon. A többi tulajdonság mellett tényleg pozitív, mert tevékeny és effektív realizáló erők fölött rendelkezik. És ez benne a fontos. Tehetség az a tulajdonság, amely aktívan realizál. De tudjuk, hogy a tehetség távolról sem a bűntelen, az éber és az egészséges élet jele. A tehetségeknek éppen ellenkezőleg, többnyire lefokozott éberség-jellegük van, inkább betegségek, s majdnem minden esetben bűnök, vagy legalább is bűnök realizálói. Ez a következőkből mindjárt kiderül.
|
A zsenit a hindu hagyomány nagy magatartásnak (mahamudra) nevezi. A zseni a jellegzetes szörnyeteg, aki semmi egyéb, mint kolosszális púp. Aránytalanná lett ember, akin egyetlen tehetség abszolutisztikusan és terrorisztikusan uralkodik, s az egész ember a zsenialitás őrületének (bűnének, betegségének) szolgája. Ez a tény a történet zseniális emberein tapasztalatilag ellenőrizhető. A zseninek persze más értelme is van és erről mindjárt szó lesz. Itt most csak azt kell hangsúlyozni, hogy a közhelyszerűen zseninek nevezett nagy magatartásnak üdvértéke negatív.
|
A tehetségesek. Az emberi létezés tápláló nedveit magukba szívják, minden egyéb tulajdonság elől a táplálékot elzabálják, maguk meghíznak és megpuffadnak, és az emberi lét arányos (szám, mérték, súly) voltát megbontják.
|
A tulajdonság a felrobbant összhangzó egész repeszdarabja. Ilyen értelemben magyarázza BÖHME is, főként a négy komplexióról szóló kis könyvében. BÖHME a vérmérséklet négy fajtájából indul ki. A vérmérsékleteket az elemekkel azonosítja és azt mondja: a kolerikus a tűznek, a szangvinikus a levegőnek, a flegmatikus a víznek, a melankolikus a földnek felel meg. A négy elem azonban az egyetlen őselem négy széttört szilánkja, s így a négy temperamentum sem egyéb, mint az egyetlen alapvérmérséklet négy törtje. A négy temperamentum a megrongáltság négy alapjellegét mutatja. Az ember realizálásának feladata a négy temperamentumot ismét egyetlen egésszé egyesíteni. De (és ezt már többször ki kellett emelni)
...
Tovább »
|
A tulajdonságot az értelmezi tévesen, aki abban a hiszemben él, hogy annak minden esetben pozitív üdvértéke van. Ezt a hibát a modern újkori úgynevezett természettudomány azzal követi el, hogy a minősíthetetlenség alapján értékel. Tudomásul kell vennünk, hogy az abszolút értékrend (szám, súly, mérték) nem minősítetlen (vegyileg tiszta szellem), hanem igenis minősített -, ahogy az alkímia mondja: fermentált, vagyis van alapszíne. A tulajdonságokat annak, aki nem az emberi létezés fundamentális fermentációiból indul ki, félre kell értenie.
(Jegyzet: A fermentáció, vagyis festés, más szóval avatás (beavatás), a kinyilatkoztatás egyik legfontosabb szava. A görög nyelvben ez baptidzein. Tévesen úg
...
Tovább »
|
A nehéz helyzetben most végre világosan látunk.
Az imént a tehetségről és a zseniről szólva merőben negatív álláspontot kellett felvenni. Most kitűnik, hogy a tulajdonságok értékelésében ez az elutasítás helytelen. A tulajdonság (tehetség, képesség, zsenialitás) értékét az határozza meg, hogy milyen hatalom szolgálatában áll. Ez csak más kifejezés arra, hogy az életképzeletben milyen ősképpel függ össze, vagyis és végül, milyen képet valósít meg. A tehetség ha rongált és megzavart (bűnös, homályos, beteg) képet imaginál, rossz. Még abban az esetben is, ha mint tehetség káprázatos. Sőt ebben az esetben még sokkal rosszabb. Ebben az
...
Tovább »
|
Nem a pszichológia, hanem ezzel együtt a karakterológia, a fiziognómia és az egész antropológia minden részdiszciplínával együtt.
|
Minősítetlen tehetség nincs. Olyan megvalósító gépezet és erő, amely remek teljesítményeket ér el, de attól, amit megvalósít, független, elképzelhetetlen. Minden tehetség fermentált képesség. Az emberiség bámulata, amellyel a tehetség merő tehetségszerűségét annyira csodálni tudja, meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen DEMOSZTHENÉSZért éppen úgy rajong, mint a kardnyelőért, és az ügyes szélhámosért éppen úgy, mint SZENT FERENCért. A létezés elemi erejének megnyilatkozása? Igen. Ténylegesen vannak kolosszális démonok. Az Ótestamentum Mammonról úgy beszél, mint valamennyi között a leghatalmasabbról. Ahogy a tulajdonságokat ma felfogják, az tulajdonképpen démonológia: tehetségnek neve
...
Tovább »
|
Az összetévesztésről a 47. szutra beszélt, oly módon, hogy az éber azonosítást az összetévesztéstől elválasztotta. Ha azonosítok, alapul a látást veszem, ha összetévesztek, alapul a látszatot veszem. A látszat (májá) és az összetévesztések homályos zűrzavara az őrület (avidja) eredménye.
Ilyen fundamentális összetévesztésen nyugszik az a felfogás, amely szerint a modern természettudomány a tehetséget (tevékeny, realizáló tulajdonságot) megérti és értékeli. A felfogást az jellemzi, hogy a legnagyobb mértékben tudattalan (megzavart, homályos), mert a tulajdonságban a démonikus természet tevékenys&eacu
...
Tovább »
|
A partialobjektivációról az első részben már volt szó. Mikor a létezés teljes egésze jenletét az ember realizálni nem képes, a létezés számára darabokban válik esedékessé, s e projektált szilánkokat hívjuk tárgyaknak. A szubjektumnak (személy) megfelelő teljes és egész objektum nincs. Mert minden objektiváció okvetlenül partialobjektiváció.
Amikor az ember alapállásáról lebukik, éberségét elveszti. Látszatok között él és összetéveszt, s az önmaga fölött való uralmat, mivel azokat nem ismeri fel, démoni hatalmaknak engedi át. Ezen felül még azt is hiszi, hogy ez így természetes. Az emberi l&ea
...
Tovább »
|
Az előbbi egzakt következménye. Példa: a nyelv. Azt mondjuk: cseresznye, vagy alma, vagy sajt, vagy kenyér. Az eldologiasítás azt mondja: áru. Az eldologiasítás a valóságot elszínteleníti (fermentumától megfosztja), sokszerű és gazdag minőségét elveszi, és ezzel degradálja.
Végső cél: a valóságot szakrális voltától megfosztani.
|
Az eldologiasítás utolsó mozzanata, mikor az ember is dologgá (tárggyá) válik.
|
A démonok mágikus lények. Szellemük oly mértékben rongált, hogy a szót nem értik, sőt a szó ébresztő hatalmától félnek. A démonok ilyen értelemben állandóan őrültek. Démoni megrongáltság jelenléte minden esetben megállapítható ahol valaki a szótól fél, elzárkózik és elkülönül és határokat emel és kapcsolatokat megszakít és falat épít, vagyis amikor kísérletet tesz arra, hogy a létezést egyedül önmagában élje. Valaki minél erősebb démoni megszállás alatt él, a szó iránt annál kevésbé tud megnyílni. A személytelenné vált ember megszólíthatatlan és meggyőzhetetlen és rábeszélhetetlen. Nem tud kapcsolódni. Az uralkodó démoni szenvedély a létezés közösségé
...
Tovább »
|
- vagyis abban a helyzetben, amikor az ember a látszatok összetévesztése következtében a világot eltárgyiasodva, eldologiasítva, személytelenül, s így végül is megszólíthatatlanul éli...
|
A realizálás lehetősége megszűnt. Az ilyen eset ritka. Reménytelen eset pedig egyáltalán nincs. Mert ha valaki teljes egészében eldologiasítva és személytelenül és megszólíthatatlanul, kizárólag saját démoni szenvedélyétől megszállva, rögeszméjébe zárva, mint merő maszk élhetne, azt jelentené, hogy tökéletesen derealizált (valóságtalan) létezésben lenne, vagyis megsemmisülne.
Bár különösen a legutóbbi korszakban ezen a területen a törekvések figyelemreméltóak, a negatív létezés megvalósításának lehetősége mégis egyre kisebb lesz. Mindenesetre olyan személytelenség é
...
Tovább »
|
- más szóval az életképzelet alkalmazása (realizálása)
|
A megismerés tevékenysége végeredményben exorcizmus. Miért? Mert az éberség (bűntelenség, egészség) alkalmazása. A démonok csak a világosságtól félnek. Ezért félnek a szótól. Ezért válnak személytelenné (dologgá), és teszik magukat megszólíthatatlanná. A démonok kiűzését különösen a buddhizmus elsőrendűen fontos tevékenységnek tartja, és ezen az alapon sokan azt hiszik, ez az egyetlen teendő. Ismét a létezés eredeti minőségtelenségéről van szó. Tibetben azt mondják, az embernek egy feladata van, leépíteni. Mindent leépíteni. A tulajdonságokat, a tehetségeket, a képzeletet, a gondolkozást, az érzékelést leépíteni. Kiürülni. Az üress&eacu
...
Tovább »
|
A tehetségek és tulajdonságok elemzése befejeződött. Most annak megállapítása következik, hogy az üdv megszerzésében a tehetség privilégiumára nincs szükség. A tulajdonságokon túl levő világba kerültünk. Minden tulajdonsággal szemben az ellentétes tulajdonság (tükör) áll, amelyben minden tulajdonság önmagát meg- és felismerheti, és kvalitásához képest helyét elfoglalhatja.
(Jegyzet: Persze téved az, aki a tehetségek elutasításából arra következtet, hogy ezek alapján a létezés színvonalát leszállítja. A nagy ember (nagy teljesítmény mű, kivételes képesség, géniusz) jelentősége változatlanul fennáll. Mert a normálisat (ép, egészséges, tiszta, eg&
...
Tovább »
|
Ha valamely tulajdonság nem privilégium, az üdv mindenki számára lehetővé válik, és csak egyre van szükség: megvalósítani.
|
Nem az a fontos, amit valamely mértéktelenül megpuffadt képességgel érek el. Nem az a fontos, hogy nagy mûveket alkossak. Nem az a fontos, hogy a világot meghódítsam. Mindez a tehetségek, vagyis a démonok dolga, mint az intellektus, a testi ügyesség, a begyakorlás teljesítményei. Kivételek és jelentéktelenek. A fontos az, amit minden ember egyenlõ eséllyel elér. Tehetségeket nézve egymástól különbözõ feltételekkel indulunk. De az üdvöt nézve egymással tökéletesen egyforma esélyünk van.
|
A megrongált létezésről túlontúl sokat volt szó. Tudjuk, hogy a hindu hagyomány az őrületből, a héber hagyomány a bűnből, a görögség és a modern kor a betegségből indul ki. Ezek szerint a hindu hagyomány normális embere a felébredett (buddhi), a héber hagyomány normális embere az igaz ember (caddik), a görög és a modern kor normális embere az egészséges (kalokagathosz) ember. A korai kereszténység PÁL apostol nyomán a héber hagyományt átvette, és abban a hiszemben volt, hogy az Evangélium az igaz emberről szóló tanítás, ezek szerint imaginációjában a caddikot (PÁL apostolnál dikaiosz) helyezte. Később, főként a misztikusoknál a középpontban a felébredett ember áll. Többen, mint a skolasztikusok, a kérdést nem ismerik. A reformáció és kommunizmus
...
Tovább »
|
A normális ember ősképe (neve) a kinyilatkoztatásban van. Ezt az ősképet tehetségtől függetlenül minden ember teljesen egyenlő eséllyel elérheti. Tudjuk, hogy miért csak - és éppen csak a kinyilatkoztatásban van. Azért, mert az emberi lét megrongálódott (bűnbe esett, ébersége elhomályosult, megbetegedett), s így az ép létezés képét elvesztette. A felső hatalomnak (exouszia) kellett azt számára kinyilatkoztatnia, hogy ismét életképzeletébe helyezhesse.
A szutra legelején említés történt arról, hogy a keresztény gondolkozás a hit és a jócselekedetek külön hangsúlyozásán megzavarodott és eltévedt. Most már azt is értjük, hogy
...
Tovább »
|
Ez az őskép (név) a kinyilatkoztatásban mindenki számára megjelent, és az, embertől függ, hogy azt imaginációjának középpontjában megerősítse, vagy pedig megzavarja. Ha megerősíti, önmagát (nevét) realizálja. Ha megzavarja, önmagát tovább rongálja, vagyis önmagát egyre bűnösebbé, őrültebbé és betegebbé teszi.
|
A feladat: látni (megismerni: a valóság teljes egészét meg kell ismerni). Hogyan látok egyre világosabban? Úgy, ha a tükröt megtisztítom. A tükör megtisztítása a szem látásának megtisztításától nem választható el. Hogyan tisztítom meg a tükröt? Nem tévesztek össze, hanem azonosítok.
Tehát: ha bűnt követek el (őrület, betegség), azt kell mondanom, hogy bűnt követtem el.
De: nem akarok bűnt elkövetni (az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitele nincs). Mit tegyek akkor, hogy ne kövessek el bűnt?
1. bűnt követtem el 2. bűnös vagyok (éber azonosítás), 3. az éber azonosítás megindítja bennem az ellenfolyamatot (ellentétek felszabadítása). Mert az egyik tul
...
Tovább »
|
A második rész befejeződött, most a harmadik tétel kifejtése következik. Ez a tétel a következő: az összes lehetőséget birtokba kell venni. Ez a tulajdonképpeni realizálás.
A részleges tárgyiasodás (partialobjektiváció) hibája, hogy az önkényesen kiemelt résznek (tárgy, dolog) önkényesen túlzott jelentőséget tulajdonít (tulajdonság, magántulajdon), ezt az életképzelet középpontjába helyezi, s ettől a perctől kezdve a részt centrális fontosságúnak tartja. Az összes filozófia így keletkezett. A modern világnézetekről nem is szólva. De láttuk, hogy még a hagyományok is. Az Upanisádok a lélek homályából indulnak ki, é
...
Tovább »
|
Mondjuk így: a baj oka a kísérlet, hogy az ember önmagában az egészet leélje. Hogy a létezést magántulajdonná tegye, a maga számára lefoglalja, és onnan ha mást könyörületből nem is zár ki teljesen, de mindenkinek csak éppen annyit juttatva, amennyit pillanatnyi királyi kedvében jónak lát. Ez az a sátáni atrocitás, amelyről a szutra legelején szó volt. Minden időben volt, de ma különösen seregestől van ember, akire jellemző, hogy mindent maga akar csinálni. Szégyentelenül ráveti magát mindarra, ami a természet varázsvilágában (Wunderwelt) mint a fenség tündöklése (Glanz der Majestat) megnyilatkozik, mindent megszaglász, megnyúlkál, megnyal és szopogat, csen és dugdos, falánk és mohó, mindig éhes és liheg, futkos, kutat, turkál, kotorász, mintha az övé lenne, de mintha m&eac
...
Tovább »
|
A szégyentelen életéhség olyan démoni aktivitás, amelynek célja a létezés elemésztése, többnyire más elől, mivel önmaga élni nem tud, ájultságból más ember életnedveit kiszívja. Ha még meghízna. De mindig üresebb lesz és mindig ájultabb. A hagyomány nem győz eleget beszélni erről, hogy ami csak élet, az halál. Aki létének súlyát a földi életbe veti, a halálban él. A merő életnek halálarca van. Hogy többet kapjon, a mértéket átlépi és nem tudja, pontosan annyival kap kevesebbet, mint amennyivel többfelé kezét kinyújtotta. De már nem tud eszmélni, és ha tudná se tudja, csak mint lidércnyomás a sejtelem, hogy ebből nem lesz semmi. Önrombolás persze nincs más megrontása nélkül. S ezért az
...
Tovább »
|
A realizálás műveletének legelső mozzanata. Belehelyezni, természetesen a normális ember ősképét, éspedig, természetesen, az életképzelet középpontjába. Hogyan történik ez?
A műveletet BÖHME úgy hívja, hogy Anzündung des rechten Lebens (a helyes életterv begyújtása). Minden további lépés e mondat sikerétől függ. Az életképzeletre vonatkozólag a kérdést gyakran feltették és felteszik, hogy természete szerint a tudat felszíne fölött, vagy alatt fekszik-e. E kérdésre adott válasz: az életképzelet pontosan a tudat és a tudattalan határán fekszik, úgy hogy mindkét irányban állandóan nyitva van, és a képeket alulról és fel
...
Tovább »
|
Ha a befogadás aktusa megtörtént, várni kell. Nincs két ember, akinél a kristalizációs idő tartama egyforma. Ha a befogadás momentuma csaknem minden esetben megrázkódtatással jár, igen fokozott álomtevékenységgel, válságokkal, víziókkal, elragadtatásokkal, a várakozási időszak a legtöbbször üresnek és terméketlennek tűnik, sok esetben vigasztalannak és elhagyatottnak. A misztikus irodalom a várakozásnak sok, igen mély leírása fölött rendelkezik (Szt. TERÉZ, SEUSE, SAN JUAN DE LA CRUZ). A várakozás sok esetben azért olyan hosszadalmas, mert az ember a befogadással járó gyönyör-elragadtatáshoz (mennyország-élmény) tapad, és arról nem tud lemondani. A tizenhetedik században a kvietizmusnak (Soledad) nevezett irányzatot is az jellemzi, hogy a befogadást végrehajtotta, de az imagináció enthuziazmusába sz&e
...
Tovább »
|
A mennyország csábításának nem szabad áldozatul esni. A hagyomány tudása e tévedésről felvilágosítást nyújt. Az Upanisádok azt mondja, hogy a mennyországba az ember erényeiért kerül de csak bizonyos ideig tartózkodhat ott, aztán vissza kell térnie, mert szabadságát nem szerezte meg. Az üdvöt nem szabad összetéveszteni a mennyországgal. Ugyanezt mondja ORPHEUSZ, ezt mondják a tibetiek és egyiptomiak is. Aki tétlenül a mennyország gyönyöreinek magát átadja, az az utat a megvalósuláshoz éppen csak elkezdte, és a legelső csábításnak (kísértés) nem tudott ellenállni. A megvalósulást tökéletesen félreérti, aki azt hiszi, hogy itt egyéni örök boldogság megszerzéséről van szó. A megvalósítás theurgia. A gondolat kifejtése a 95. szutra magyarázatában mindjárt elkövetkezik.
...
Tovább »
|
Nem megtartani. Semmit sem megtartani. A legkevésbé az üdvöt. A szó-gondolat-tett körforgást egy pillanatra sem leállítani, hanem azt, ami az életképzeletben mint üdvterv a személyes életre vonatkozóan megjelenik, azt más emberre azonnal alkalmazni. A fogamzás csak akkor helyes (normális, törvényes), ha az imaginációban élő képet az ember kivetíti (projekció). Amit az ember kapott, azt adásban kell megsokszoroznia. Ezért valamely gyakorlatot feltétlenül alkalmazni kell. A befogadás aktusa túlnyomórészt mágikus természetű. A mágia azonban éthosz nélkül tünemény. Az álom, ha az ember a mennyország élményére tapad, rendesen a színház képével él, ezzel azt jelzi, hogy az ember merő nézővé vált, s a létezés számára színielőadás. H
...
Tovább »
|
Aki azt hiszi, hogy a sötétség hatalmai az, ember megvalósulását szívesen és türelemmel nézik, téved. Itt elsősorban nem a várakozási időszakban oly gyakori kísértésekről van szó. Az elhatározó választás még nem történt meg, és addig minden függőben áll. A sötétség hatalmai (Orkus, alvilág) erejüket a válságra tartják fenn, és ez a realizálás döntő mozzanata (metanoia).
ROSENSTOCK a helyzetet a következőképpen írja le: a mennyország boldogságának varázsképét a pneumatikus hatalmak az emberiségbe, mint a földbe a magot, elszórják, csaknem meggondolás de talán válogatás nélkül, és ez a látomás az emberben úgy hat, mint a határtalan lét betörése a tér és idő kényszervilágába. A senkiföldjén történik, a művészek álmaib
...
Tovább »
|
Ez a három fokozat: a koncentráció, a kontempláció és a meditáció. A három között világosságban, hőben és színvonalban van különbség. A koncentráció az életképzeletben káprázó látomások közül azt, amelyre szüksége van, kiválasztja és megállítja. Többnyire a középpontba helyezi. A kontempláció a látomás helyét tudatosan rögzíti oly módon, hogy látását reá irányítja, vagy ami ugyanaz, önmagát a látomás sugárzásába helyezi. A kép és az ember között a kölcsönhatás megindul. A meditáció lassan és óvatosan mindent, ami nem a látomáshoz tartozik, leválasztja és elkülöníti, végül az elkülönített elemeket a középpont köré csoportosítja és rendezi.
A színvonalban, hőfokban és világosságban való fokozatok eksztatikus fokozatok. A koncentrációban az eksztázisz a kép hatalmának, var
...
Tovább »
|
Ez merő praktikus tanács.
Ha a belehelyezés elég mélyre történt, az ember a várakozási idő alatt nem lankadt el, és valamely alkalmas gyakorlatot folytatott, a válság eredménye minden esetben ugyanaz, s ez a megkettőződés. Eleinte fölöttébb kínos és kényelmetlen. Kettészakítva lenni. Rendesen az egyik fél férfi, a másik nő. Az világos, ez, sötét. Ha az ember álmait figyeli, a két ember tulajdonság-katalógusát meg tudja szerkeszteni. Végül is az alkímiának itt is igaza van. A két elem (két ember) nem más, mint a primordiális teremtés két őseleme, a víz és a tűz (es-majim), és ezért ez a kettő, mert az ég (az üdv) e két elem egysége (sa-majim) a tűzvíz. A kettő egyelőre külön él, sajátságos drámai dialogikában, amely
...
Tovább »
|
Régebben, a hagyomány korában e technikai eljárások az embert készen várták. Ilyen volt a többi között a dhjána (a kínai csan, a japán zen). A dhjána olyan realizáló metódus, amelyet az emberi élet minden területén alkalmazni lehetett. Dhjána-módszerrel meg lehetett tanulni vívni vagy kendőt készíteni, ruhát varrni, halászni, nyelvet tanulni, szónoklatot tartani, képet festeni, vagy földet művelni. A dhjána alapelve (gyakorlata), hogy az ember a pneumatikus kezdeményező lényt a cselekvésből kivonja, nézővé, szemlélővé, irányítóvá, bíróvá teszi meg: az animális ember pedig nem tesz egyebet, mint a láthatatlanból irányító szellemi lény utasításait pontosan és egzaktul végrehajtja. A dhjána hallatlan előnye, hogy az ember cselekvésében (munkájában) a mozgató erő nem valamely ösztön,
...
Tovább »
|
Az álalakzatok megkülönböztetése (diakriszisz pneumatón) a várakozási idő és a kísérletezés feladata: A befogadás hevében és a válság elhatározó pillanataiban a megkülönböztetést nem az ember, hanem helyette felsőbb, pneumatikus hatalom végzi. A megkülönböztetés nem a felülről lefelé, hanem az alulról fölfelé való növekedés munkája. Helytelen lenne azt mondani, hogy a jót és a rosszat kell elválasztani. Miért? Mert az egész valóságot meg kell ismerni, és minden lehetőséget birtokba kell venni, hogy az emberben a létezés teljes egésze éberen és tisztán, épen és egészségesen esedékessé válhasson. Rossz az, amit helytelenül alkalmazok (nem a helyén). Ezért a legfontosabb tudás az alkalmazástan (realiz
...
Tovább »
|
Egyetlen fontos dolog van, ahogy BAADER mondja: az ember önmaga mágikus látomása számára ne szűnjön meg állhatatosan tükörként élni, a látomást felfogni, hogy a még meg nem nyilatkozott bölcsesség (Szophia) a kedély mélyéből kibontakozhasson. Csak ha ez a látomás az életképzeletben folyamatosan él és tevékeny, szerezhet az ember tapasztalatot arról a műveletről, ahogy a szó önmagát az emberben megvalósítja (kimondja). A bölcsesség (Szophia) természete mindig mágikus (meg nem nyilatkozott).
A szó ezt a mágiát úgy bontja fel, hogy aktívvá teszi. Ezt hívjuk realizálásnak. És ezért mondjuk, hogy a teremtő hatalom a szó, mert a meg nem nyilvánultat tevékennyé teszi.
Az ember primordiális őslátomása önmagáról (a normális ember) sokkal több mint az egyetlen én. A teljes l&
...
Tovább »
|
Tudjuk, hogy a realizálás fermentálás útján történik. A fermentum szín, de nem olyan szín, amit valamire kívülről kentek fel, hanem az a szín, ami valaminek tinktúráját jelzi. A szín ezek szerint szám, vagyis hang, végül is értelem (logosz, szó). A tulajdonságok, ha az exorcizmus megtörtént, vagyis amikor a templomból (életképzelet) a kufárokat (démonok) az ember kiűzte, a tulajdonságok nem démoni búvóhelyek többé, hanem a létezés fermentumai (számok). A realizálás pedig, mondja BAADER, a számok rendje szerint történik. A tulajdonságokkal szemben a kinyilatkoztatás óta más álláspontot foglalunk el, mint amilyet régebben a hagyomány őskori emberisége elfoglalt. Akkor a tulajdonságokat hierarchiában, vagyis a törvény értékrendjében értették meg. Ami a régieknek
...
Tovább »
|
A tulajdonságok egészének, vagyis kivétel nélkül minden tulajdonságnak az emberen belül és a közösségben minden egyénnek. A természetben minden lénynek és minden erőnek és a szellemvilágban minden értelemnek és hatalomnak. Mert ez az egész. Az egész az igaz. Das Wahre ist das Ganze.
|
Ez a felszabadítás monumentális aktus. Monumentalitása abban van, hogy a világ (a teremtés) nem merev mű (nem, mint amilyen a benne működő törvény - és nem a szükség, nem a gép, nem az ananké), hanem éppen a legnagyobb mértékben rugalmas, és a világ az erőbevetés irányába mindig annyit tágul, amennyi és amilyen értékű erőt (tulajdonságot) bevet. A világot a dérmonok szűkítik le, és a géniuszok tágítják ki. Ez a világ itt sokkal nagyobb, mint ahogy hisszük és látni véljük. Ha tulajdonságainkat be tudnánk vetni, akkor látnánk csak, hogy milyen határokat tudunk áttörni. De a szükség (kényszer) csak a szabadságnak enged. Ezt már tudjuk. Ha az ember a szükségben (törvény, predesztináció, fátum) megáll, szabadságáról, a tulajdonságok monumentális felsz
...
Tovább »
|
Az ember ahhoz ér el, amiből kiindult, vagyis nem indulhat ki másból, mint a célból, amit el akar érni. Az előzmény és a következmény egymást fedi. Abból indultunk ki, hogy a létezés minden emberben állandóan és teljes egészében esedékes. Az egész mindenkiben és mindig aktuális. Ha nem így lenne, ilyesmi, hogy realizálás (megvalósítás) szóba sem kerülhetne. Az élet akkor sikerül, ha az üdvtervet felépítettem és megvalósítottam.
|
A megvalósítás (megvalósulás) személyes mű, de ez a személyes mű a közösséget építi és a közösség a természetet és világot. Ezen belül minden határ immorális (őrület, betegség). Ilyen immorális határ az emberiséget fajokra és népekre és nemzetekre és vallásokra és osztályokra bontani. Az egyetlen morál a szabadság. Az egyetlen közösség az emberiség (az Egyház). Az Egyházról tudjuk, hogy Isten országától nem választható el.
Az Egyházat a szabad ember építi szabadságával és szabadon. De az Egyházat építenie kell a történet szigorában mindenkinek kényszer és szükség parancsára, ha negatívan is, akármennyire nem akarja. A helyzet ma az, hogy e negatív építő erők túlsúlyban vannak. - Birodalmamat az én ellenségeim &eacu
...
Tovább »
|
"A képnyelv megértésén múlik az egész őskori ember, az egész őskori emberiség és az egész őskor megértése. Aki az őskor írott emlékeiben, a képekben mindössze költői túlzást lát, fölösleges  szépítést vagy talán gyermeki kedély megnyilatkozását, annak helyzete reménytelen. Az őskori emberből az megérteni semmit sem fog és nem tud. S aki még ehhez feltételezi, hogy a történeti kor absztrakt és száraz nyelve a képnyelvnél tökéletesebb és a mai embernek a képnyelvhez le kell ereszkednie, az a helyzetet fordítva látja és éppen azt nem tudja felfogni, ami itt a döntő…"
...
Tovább »
|
 A szív egyaránt jelképe az életnek, az embernek, az érzelmeknek, a szerelemnek, az erkölcsnek, a hitnek.
Számos kultúrában, de az európaiban mindenképpen, nemcsak az egyik legismertebb és leggyakrabban előforduló szimbólum, de ősi metafora is: a művészetekben az érzelmek központjának, a szenvedésnek, a szeretetnek, a szerelemnek a metaforája.
|
 A kínai taoista filozófia ősidők óta ismert alapelven nyugszik, a jin és jang egymáshoz viszonyított kölcsönhatásán.
A jin és jang kifejezések írásban először a Ji King-ben (Változások Könyve) jelentek meg, körülbelül az időszámításunk előtti 1250. évben. A jin jel egyik megközelítő jelentése „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang jel hasonló jelentése „a hegy napos oldala”.
Ezek a piktogramok nemcsak egymással ellentétben levő tulajdonságokat és formákat jelölnek, de egyúttal jelképezik az átalakulást egyik végletből a másikba, hasonlóan az évszakok változásához.
|
 Az Élet Virága világszerte sok kultúrában - régen és most is - szent szimbólum.
Az Univerzum leképeződésének tekintik, mivel például mindazon építőkövét megtalálhatjuk a szimbólumban (Metatron kocka formájában), amit platóni testnek vagy másképpen szabályos testnek nevezünk.
A szimbólumot olyan metafóraként foghatjuk fel, mint amelyik az Univerzum szellemének és m
...
Tovább »
|
 A kelta-ír nagykereszt (Ír Kereszt, Celtic Cross, High Cros, Holy Cross, Long Cross) kőből készült, jellegzetes szerkezetű és formájú: általában kelta-ír díszítőmotívumokkal, és/vagy figurális elemekkel dúsan díszített, többnyire körmotívummal ellátott álló kereszt.
A kereszténység előtti időkből származik. Emberfeletti energiát jelent: a keresztvonal a férfit, a kör a nőt jelenti, míg a kelta csomók a végtelenséget. A kereszt mindig kapcsolat a felsőbb dimenziókkal.
|
 A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele.
Jézus a jeruzsálemi Golgotán - a Koponyák hegyén - keresztre feszítve adta életét áldozatul.
A IV. századtól a keresztények dicsőségének a jele. A gótika koráig csak ékkövekkel, vagy növényi motívumokkal díszítették, a test
...
Tovább »
|
 A Máltai Lovagrend legfontosabb jelképe az úgynevezett „Máltai kereszt”.
Amalfi hajósok egyik üzleti útjukon, útban Palesztína felé, Málta szigete közelében viharba kerültek Szent János-éjszakáján. A megrémült hajósok fogadalmat tettek Szent Jánosnak, mihelyst épségben szárazföldet érnek, a tiszteletére egy zarándokok fogadására, gondozására szolgáló menedékházat építenek. Alighogy elhangzott a fogadalmuk, a szél megenyhült, és a sötét felhők között felragyogott egy csillag, aminek a sugarai nyolcágúak, nyolccsúcsúak
...
Tovább »
|
 Az ankh napszimbólum. Eredetileg az Ízisz anyaistennő övére kötött csomó volt.
Más megközelítés szerint az ankh a Napot ábrázolja a horizont felett, vagyis a Nap keletről nyugatra tartó útját, ahol a hurok a Nílust jelképezi.
Továbbá jelenti Ozirisz (kereszt, férfi) és Ízisz (ovális, nő) jeleinek kombinációját, illetve és az ég és a föld egyesülését.
|
Kínában és Tibetben egyaránt népszerű a végtelen hurok, vagyis a hosszú élet csomója. A pan-zhang egyike a buddhizmus nyolc legszentebb jelképének.
Egy régi hindu elképzelés szerint eredetileg Visnu mellkasát díszítette ez az ábra.
|
 Az OM ősi szimbólum, az "Om" három hangból tevődik össze, ezek az "A", "U", és "M". Indiában ugyanúgy szent szó, mint a Bibliában az "ámen".
Az OM a Világegyetem alaprezgése, az egyetemes mantra. A tökéletességet, magát az isteni valóságot jeleníti meg. Zengetése tisztítja a tudatunkat, tisztítja az atmoszférát.
Az OM minden mantra kezdete és esszenciája. Nagy népszerűségnek örvend a medit
...
Tovább »
|
 A "Hórusz Szeme" igen jelentős szakrális szimbólum az ősi Egyiptomból.
Hórusz a Nap és az Ég sólyomfejjel ábrázolt istene, akit az életerővel, egészséggel és az újjászületéssel hozhatunk kapcsolatba.
Ő volt Osiris és Isis fia. Világos jobb szeme a napot, a sötét bal pedig a holdat képviselte.
Az egyiptomi mítosz szerint Seth - Hórusz testvére - megölte Oziriszt. Hórusz harcba szállt Seth-el, hogy megtorolja a gyilkosságot, de a küzdelemben elvesztette a bal szemét. Thoth a varázslat és a Hol
...
Tovább »
|
 A lótuszvirágot számos különböző kultúrában – legfőképpen a keleti vallásokban – a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés szimbólumaként tartják számon.
A nap, a teremtés és az újjászületés szimbóluma, mivel a virág éjszaka becsukódik és lesüllyed a lápba, virradatkor pedig kiemelkedik és újra kinyílik.
A teremtés-történetek szerint egy óriás liliom em
...
Tovább »
|
Az egyiptomi eredetű a halhatatlan és folyton megújuló Főnix madár mítosza, az ókorban egész Eurázsiában elterjedt - Rómától Görögországon át Indiáig és Kínáig. A hieroglifákon szürke gémként ábrázolták, míg a kereszténységben sas, fácán vagy páva alakjában jelent meg a vallásos művészetben. A feje körül mindig sugárkoszorú látható, ami jelzi szakrális mivoltát, isteni eredetét.
A Főnix a különböző mondák szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt. Gyönyörű, vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fészket &e
...
Tovább »
| |
