De: nem akarok bűnt elkövetni (az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitele nincs). Mit tegyek akkor, hogy ne kövessek el bűnt?
1. bűnt követtem el
2. bűnös vagyok (éber azonosítás),
3. az éber azonosítás megindítja bennem az ellenfolyamatot (ellentétek felszabadítása). Mert az egyik tulajdonság a másikban keletkezik, az előbbi tulajdonság ízével (ezt nevezi BÖHME inqualierennek).
4. a bűntudat kellős középében megjelenik az, erény,
5. erényes vagyok (éber azonosítás).
Általában azt hiszik, hogy a folyamat ezzel befejeződött. Nem. Mert ha a helyzetet így hagyom, az erény kellős közepében ismét megjelenik a bűn csírája, és ott vagyok, ahol voltam. Örökké csak a tévelygés egyikből a másikba. A kettőn kívül (felül) levő helyzetet kell fölvennem.
Ez pedig:
6. bűnös is vagyok, erényes is (éber azonosítás)
7. tehát sem bűnös, sem erényes nem vagyok, hanem szabad.
8. szabad vagyok (éber azonosítás),
9. választásom van, és elhatározásom szerint cselekszem.
Mert amit megfogok, az engem megfogott. Amíg magamon nem gondolkozom, a nem-gondolkozás fog (őrület, avidja) engem. Amikor elkezdek gondolkozni, megfogom a világosságot és a világosság megfog engem. A derengő világosságban elkezdek látni (vidja: "...a látást kell tartanod alapnak a boldogságra"). Látom, hogy amíg a bűnt fogom, a bűn fog engem. Elereszteni. Amíg az erényt fogom, az erény fog engem. Elereszteni. Mert a bűnben erény csírázik, az erényben bűn, ahogy a nappal csúcspontján, amikor a nap delel, a világosság kellős közepében keletkezik egy kicsinyke kis sötét pont, ez, a pont egyre nő, egyre nő és a földön kiterjed, és nő a homály, és éjfélkor, az éjszaka kellős közepében keletkezik egy kicsinyke kis világos pont, ez a pont egyre nő, és ismét nappal lesz és dél.
Ha a szabadságot fogom, akkor a szabadság fog engem, és akkor szabad vagyok. A játékon kívül állok, vagyis akkor léptem bele, mint komoly résztvevő. Ezért az egyetlen helyes, ha a szabadságot fogom.
