Az önismeretről
Ismerem magam?
Hát persze! Ki ismerhetne jobban engem, mint én saját magam?!
De valójában mit is tudok magamról?
- Hogy ki vagyok - név, nem, életkor stb. -, kik a szüleim, mivel foglalkozom.
- Hogy mit szeretek és mit nem.
- Hogy kit szeretek és kit nem.
- Hogy könnyen tanulok-e vagy nehezebben.
- Hogy mi érdekel és mi nem.
- Hogy milyen az egészségi állapotom.
- Hogy hogyan érzem magam a munkahelyemen.
- Hogy vannak-e barátaim, van-e harmonikus párkapcsolatom, van-e családom.
- Hogy mennyire vagyok elégedett az életemmel.
De azt is tudom, hogy mindez miért van így?
Passzív elszenvedője vagyok az életemnek vagy aktív résztvevője?
Ha őszinték vagyunk, megállapíthatjuk, hogy elég kevés mélyebb információval rendelkezünk saját magunkról, a miértjeinkről.
Szívesen mutogatunk okként a szüleinkre, családunkra, hisz ők tehetnek arról, hogy ilyenek lettünk. Okoljuk továbbá a körülményeinket, hiszen azok „adottak”, így kénytelenek vagyunk elviselni azokat. Aztán lehet még bűnbak a sors, a rossz egészségi állapotunk (erről is a sors tehet, … hogy ez milyen igazságtalan …!), az életkorunk, az időjárás, bármi …
Aki már elindult az önismeret rögös útján, egyre tisztábban látja, hogy nem a külső körülményeink határozzák meg életünket, hanem a saját belső minőségünk a döntő. Ugyanis abból fakadnak a külső körülmények...
Az önismeret útján való elindulás azt a veszélyt rejti magában, hogy elveszítjük jól bevált bűnbakjainkat. Így kénytelenek leszünk egyre nagyobb mértékben felvállalni a felelősséget saját magunk minőségéért, és ezáltal egész életünkért.
De az önismeret azzal is jár, hogy valóban megismerem saját magamat: megtudom végre, miért viszonyulok úgy a környezetemhez, ahogy, miért azt a foglalkozást választottam, amit, és miért az a betegségem, ami, stb. Biztosabbá válok döntéseimben, nem hibáztatok fölöslegesen másokat, egész életem békésebbé, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik.
Légzés és önismeret
A légzés kapcsol össze bennünket a világgal. Ha elég hosszú ideig nem lélegzünk, ez a kapcsolat megszakad - meghalunk. Légzésünk nem egyenletes. Még egyetlen órán belül is igen sokféle mintázatot vesz fel a ritmusa, mélysége és intenzitása alapján.
Légzésünk milyensége túlnyomórészt nem tudatos döntésünk eredménye. Körülményeink és az azokra adott lelki reakcióink szabályozzák. Ha elkezdünk rá akarattal figyelni, és megpróbáljuk kontroll alá vonni, rövid időn belül akár rosszul is érezhetjük magunkat, mely rosszullét a pánikig fokozódhat. Erőltetnénk valamit, aminek egészen más rendje van...
Ahogyan a légzésünket - és ennek következtében életfolyamatainkat - negatívan befolyásoljuk azzal, hogy a rend ellenében valami mást akarunk magunkra erőltetni, ugyanúgy negatívan befolyásolhatjuk összes életkörülményünket kellő önismeret hiányában ugyanezzel a renddel szembeni akarással.
De ki mondja meg, hogy mi a rend, az én személyes rendem?!
A szakember által terápiás céllal irányított légzés, és az ennek következtében kialakuló változó tudatállapot – transzállapot – egyszerűen és egzakt módon megmutatja, mi is lakik bennünk valójában.
Az alkalmazott légzési mód következtében a vérben csökken a szén-dioxid szintje, ezáltal a vér lúgossága nő, és kevesebb oxigén jut a szövetekbe.
Ez a változás érösszehúzódásokat okoz a test különböző részeiben, így az agyban is. Ezáltal gátlódnak a kérgi funkciók, aktivizálódnak az agy ősibb részei, és elérhetővé válnak a tudattalan folyamatok. Megláthatjuk a bennünk tudattalanul működő mechanizmusokat, a minket akaratunktól függetlenül irányító „programokat”, és megváltoztathatjuk azokat.
Így segít hozzá a légzés egy magasabb szintű önismerethez, ezáltal egy hitelesebb, boldogabb, egészségesebb élethez.
