Lélek-Jelen-Lét önismereti műhely

Vasárnap, 2017-05-28, 9:38 AM

Üdvözöllek Vendég | RSS | Nyitólap | Érdekességek | Regisztráció | Belépés

Nyitólap » 2011 » November » 20 » 94. Vigyázat! Álalakzatok.
12:19 PM
94. Vigyázat! Álalakzatok.
 
Az álalakzatok megkülönböztetése (diakriszisz pneumatón) a várakozási idő és a kísérletezés feladata: A befogadás hevében és a válság elhatározó pillanataiban a megkülönböztetést nem az ember, hanem helyette felsőbb, pneumatikus hatalom végzi. A megkülönböztetés nem a felülről lefelé, hanem az alulról fölfelé való növekedés munkája. Helytelen lenne azt mondani, hogy a jót és a rosszat kell elválasztani. Miért? Mert az egész valóságot meg kell ismerni, és minden lehetőséget birtokba kell venni, hogy az emberben a létezés teljes egésze éberen és tisztán, épen és egészségesen esedékessé válhasson. Rossz az, amit helytelenül alkalmazok (nem a helyén). Ezért a legfontosabb tudás az alkalmazástan (realizálás).
A realizáció azt tanítja, hogy az ember életét irányító hatalom nem az értelem és nem az ész és nem a tudatos elhatározás és nem az ösztön, hanem az imaginációban lakó hatalom, a mámor (Begierde), amely a mágikus képet befogadja és azt aktív (testi) valósággá teszi (realizálja). Imagination, das wesenschaffende Potenz macht magische Gestalf leibhaft. Reálisnak nevezzük azt, ami a mágiából (látomás) indul ki és aktívvá lesz. Wirklich ist, was wirkt. Ami valóságos, az minden esetben a potenciából a tényleges jelenlétbe való utat megteszi.
Ezért határtalan fontossága van mindannak a képnek (látomás), amit az ember imaginációjába befogad. Mert a kép az életképzelet permanens mámorában tüzet fog (megfogamzik) és önmagát testi valósággá (aktívvá) teszi. A realizáció azt tanítja, hogy nem a tudaton és nem az észen kell kezdeni, hanem a látáson (- a látást kell tartanod a boldogság alapjának), mert amit az ember életképzeletével lát (megcsodál), az benne megfogamzik, és azt a képet az imagináció testbe öltözteti, és minden látomásnak az emberben olyan bélyege marad eltörölhetetlenül, amilyen bélyeg marad a gyermeken, ha a terhes anya valamit megcsodál. Életünket az életképzelet látomásai irányítják, és éppen ezért, mivel életünk nem egyéb, mint látomásaink visszképe, a megvalósítást (élet-, üdvterv elkészítése) az életképzeletben kell kezdeni.
Az alkímia az emberi létezés ezen alaptevékenységét tingálásnak nevezi. A tingálás a tinktúrából származik. Tinktúra a merõ ideális és a merõ reális lét között a középen álló élő vízió. Háromféle tinktúra van: égi, földi és infernális. Amilyen tinktúrát az ember életképzeletébe fogad, olyan lényt fogan, és abban az alakban (lényben) szüli ma át nem az életre, hanem az üdvre. Tingálni tehát annyit jelent (BÖHME alapján és BAADER szerint), mint valamely lényben elrejtett tinktúra életének megnyitásával, azt más egzisztenciába átvezetni. Annyit jelent tehát, hogy életképzeletem megvalósító (megtestesítő) hatalmán keresztül valamely látomás alakjaira magamat átvalósítani.
Tudjuk, hogy a tinktúra minden esetben szó (logosz, kép, őskép, szám, fermentum, látomás). Az álalakzatok megkülönböztetése tehát mindig szavak megkülönböztetése. Tinktúráik szerint a szavak égiek, földiek és infernálisak. Amiről most, ebben a percben tudást kell szerezni, hogy az infernális szavakat miről lehet felismerni. Az infernális szavak a tulajdonképpeni álalakzatok. Az infernonak végeredményben nincs szava, helyesebben a szóhoz való viszonya negatív. Az infernális hatalom nem tudja magát exponálni (kihelyezni, azonosítani). Csak más kifejezés ez arra, hogy az infernális szó soha nem tud testet ölteni (nem tud realizálódni), és éppen ezért soha nem lehet személyes. Minden esetben arról ismerhető fel, hogy nincs tartása. Ez a szó áltat és ravaszkodik és rágalmaz és csábít és hízeleg és henceg és fennhéjáz és hazudik és másít és elken és elburkol és gyanúsít és tagad és piszkol, mindezt azért, hogy önmagát elrejtse, vagyis elrejtse, hogy szava tulajdonképpen nincs. Ezért, mert nincs szava, nincs magja, nem kép, hanem álkép, nem látomás, hanem káprázat, nem arc, hanem maszk, nem alázatos, hanem megalázkodó, nem színes, hanem kimázolt, nem átlátszó, hanem üres. Inferno minden esetben jelen van, amikor a szó nem beszél ("...vagyok, aki vagyok"), hanem éppen nem beszél, hanem gyanúsít, kihív, csal, áltat, leplez, piszkál, rágalmaz, elken (nem vagyok, aki nem vagyok). Ha az ember arra kényszeríti, hogy magát exponálja (azonosítsa), eleinte megpróbál zűrzavart csinálni, a dolgokat összekeveri, homályba takarja, mázol, ravaszkodik. Végül az egészet otthagyja, és eltűnik.
Egész életünk tele van álalakzatokkal. Ezeknek realitásértéke nincs. Megvalósíthatatlanok. Vagyis nem valóságként, hanem káprázatként tarthatók fenn. Nem mint arcok, hanem mint maszkok. Nem mint számok, hanem mint a nulla. Hatásuk csak egyetlen helyen és csak egyetlen ponton van: az életképzeletben. Sehol másutt. Itt terjesztik a sötétséget, a tévedéseket, az összetévesztést, az ájultságot, az ingadozást, a hitetlenséget, a gyávaságot, az irigységet, az indulatokat, és akadályozzák a megvalósulást. Az infernális tinktúra olyan - az ideális és reális lét között - középen álló vízió, amely soha sem az ideálisba felemelkedni, sem a reálisba belépni nem tud, ezért marad káprázat, maszk, álkép, pszeudosz, homály, fölfelé is, lefelé is negatív; ezért nem látomás és kép, hanem álalakzat. A beszédet alapcsengéséről (fermentumáról, számáról) azonnal fel lehet ismerni, hogy abban a beszélő viszony a szóval pozitív (személyes), vagy negatív (személytelen). A felismerés ismertetője az, hogy: pozitív (személyes), ha a szót magamra nézve kötelezőnek ismerem el (azonosítok), negatív akkor, ha a szóból magamat kiveszem, és csak másra tartom érvényesnek, magamra nem. Ebben az esetben tartásomat elvesztem, nem tudok beszélni, kezdődik a hencegés, a nagyzolás, a gyanúsítás, a denunciálás, hogy ezt eltakarjam, bevetem az indulatokat, hogy ezt letagadjam, hazudok, és hogy ezt igazoljam, erőszakhoz nyúlok. - És kész az inferno.
Az álalakzatok megkülönböztetése (diakriszisz pneumatón) egészen szoros kapcsolatban áll a démonológiával, mivel minden álalakzat démoni búvóhely. Az álalakzatok tenyészhelye a turba, vagyis a káprázat (avidja). Semmi ok sincs arra, hogy az ember ezektől megijedjen. A felszámolás módja: az összes határok felfüggesztése, és az egész vonalon a szabadság érvényesítése. A szabadságban a nem szabad lény nem érzi jól magát és oda húzódik, ahol ismét szolgálhat. Ott is van a helye. Az alvilágban, ahol a sötétben a parancsot kell teljesítenie, és panaszkodik. A tehetségek igen nagy része ide való.
Kategória: Tabula Smaragdina - Mágia Szutra | Megtekintések száma: 308 | Hozzáadta: KicsiLélek | Tag-ek(kulcsszavak): Böhme, infernális, mágikus, realizálás, tinktúra, alkímia, álalakzatok, Imagination, Potenz, imagináció | Helyezés: 0.0/0

Honlap-menü

Japán oktatás

Belépés

Keresés

Naptár

«  November 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930

Pontos idő

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
lelekjelenlet.ucoz.hu PageRank

Látogatók innen

free counters
Free counters