Azóta megtudtuk már azt is, hogy ez a normális ember nem minősítetlen és nem minőségtelen és nem üres; kvalitás nélkül való, vegyileg tiszta szellem nincs. A hagyomány e hibás kiindulása később igen sok zavart támasztott és támaszt ma is. Újabban főként az idealizmusnak a vegyileg tiszta (minőségtelen) szellemről szóló tanítása alapján, egész sereg üdvterv (például az egzisztencializmus és pszichoanalízis) abban a hiszemben van, hogy a normális ember az az üres lény, akiről a középkori misztika is oly sokat beszélt (ECKEHART, TAULER, RUYSBROEK). Újabban a minőségtelen ember látomását nagy arányokban és egész népekre kötelezően érvényesítendő kényszerként alkalmazzák. Ezt az embert tömegesen megkísérlik realizálni. Oly művészetet, irodalmat, sajtót, propagandát, de főként oly pedagógiát építenek ki, amely az ember életképzeletében rendszeresen mindennemű minősítést semlegesít. Általában azon a véleményen vannak, hogy ilyen módon az úgynevezett osztálytalan embert sikerült megvalósítani. Amit azonban az osztálytalan ember képének az imaginációba való helyezésével sikerült elérni, nem a minősítetlen, hanem a színtelen és jellegtelen és jelentéktelen és érdektelen ember realizálása lett. Ezt a létezési képet nullapont-egzisztenciának lehet nevezni, azért, mert távolról sem minőségtelen, ellenben annál kibelezettebb és annál sterilebb. De mindjárt meg kell állapítani, az ember életképzeletét azért belezik ki és azért sterilizálják, hogy ebbe az életképzeletbe aztán tetszés szerint bármely képet elhelyezhessenek. Ebben a szándékban az rejlik: a politikai hatalom rájött arra, hogy a kormányzás legkényelmesebb módja, ha mindenkire érvényes tömeg-élettervet (üdvtervet) kötelezővé tud tenni.
Az eljárás, amint első pillanatban is megállapítható, fekete mágikus aktus, nagy arányokban, de eddig legalább is kudarccal végződött. Sehol a nullapont-egzisztenciát előállítani nem sikerült. Ami sikerült, az a rongáltságnak hallatlan mértékben való fokozása, vagyis a bűnnek, az őrületnek és a betegségnek eddig nem tapasztalt elterjedése és elmérgesedése. Azok, akik az emberiségre a nullapont-egzisztencia realizálását kényszerítették, alkímiailag nem voltak elég informáltak és
1. bár tudták, ha valamit realizálni kívánnak, az imaginációból kell kiindulniok, de nem vették figyelembe, hogy
2. a minősítetlen (üres) létezés nem megvalósítható, és főként, hogy
3. ha a nullapont-egzisztenciáról van szó, az embert nem realizálni, hanem derealizálni kell, ami pedig nem egyéb, mint a normális ember ősképétől egyre jobban eltávolítani, és benne a bűn, az őrület és a betegség hatalmait megerősíteni.
A sterilizált (kibelezett) ember képét az emberi életképzelet nem fogadta be, és valószínű, hogy ezt a képet, mivel nem kép (nem szó) nem is tudja befogadni. Az űr nem realizálható. A semmi megvalósíthatatlan. Aminek egyenes és magától értetődő következménye, hogy a megsemmisülés az ember számára lehetetlen vállalkozás. Ami viszont azt jelenti, hogy a létezésből hiába akar el tűnni, nem tud. Nem a megsemmisülés van, ha nem a létezés. És fizetés nélkül távozni nem lehet.
