 Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel. |
 Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.
&nb
...
Tovább »
|
 Vigyázz a nem igaz dolgok kimondásával, mert a tévedés, a hazugság olyan,
mint egy vaktában kilőtt nyilvessző,
nem lehet tudni, hogy mit talál el, kit sebez halálra!
|
 Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez é
...
Tovább »
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 821 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
 Gyermekkoromtól az egész évet szerettem volna egyszer úgy eltölteni, hogy a természet mozgásából, a rügyezéstől a lombullásig, egyetlen mozdulatot se mulasszak el. Amit láttam, a csupasz ág és mire Újra odanéztem, a bimbó kifakadt, mire megint, már nagy volt a levél és rajta a gyümölcs. Szerettem volna fákat és ágakat, növényeket és domboldalakat mindennap, sőt reggel, délben, este megnézni, a rügyek fakadását, a legelső zöld csíkot, ahogy a bimbó nyílik, fakad, a szirom lehull, egész addig, amíg a gyümölcs megérett, a levél lassan rnegsötétedik, aztán októberben vörösödik, sárgul, dohánybarna lesz és lehull.
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 840 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
Az ember azt teszi, amire képes
 Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki:
- Valóban létezik Paradicsom és Pokol?
- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.
- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos.
- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!
Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta:
- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed!
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 853 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
(részlet az Erdők könyvéből)
… Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
 Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja: - Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák… illatukat neked gyűjtik a rét virágai… jöttödet lesi az ösvény… jöjj, siess…! <
...
Tovább »
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 1029 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
 Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, n
...
Tovább »
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 840 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
 A filozófia-professzor azzal kezdte előadását, hogy egy befőttes üveget megtöltött öklömnyi kövekkel.  Megkérdezte a hallgatóitól, tele van-e az üveg. "Igen" volt a válasz.
Ezután apró kavicsokat szórt az üvegbe, azok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket. Megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután homokot töltött az üvegbe.
- Így működjön az életed is – mondta a hallgatóinak. – A kövek a fontos dolgok – a családod, a partnered, az egészs
...
Tovább »
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 1140 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
 Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Kategória: Tanmesék |
Megtekintések száma: 914 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
 Tudod Kedvesem,
néha szeretnék tündér lenni.
Magasba repülni puha lepkeszárnyakon.
Kezemben ott lenne kedvenc varázsbotom,
S én segíteni tudnék a rászorultakon.
Ki szomorú, arra mosolyt varázsolnék,
Az éhezőnek adhatnék kenyeret.
A háborút békére változtatnám,
És gyógyítanám a szenvedő beteget.
Aki vak, annak a Fényt hoznám,
A némának a szavak erejét.
A béna újra mozoghatna,
A süket hallhatná a szférák zenéjét.
De sajnos nem vagyok Tündér,
 Így hát varázsolni sem tudok.
Csak szerelmem ereje az,
Amivel rád hathatok.
Csak szeretni tudok,
...
Tovább »
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 1039 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
 Ne váltsd apróra
Szíved kincseit,
Ki mindent akar,
Mindent elveszít.
Reményeid elérhetetlen
délibábja
Ne csaljon biztos útról
ingoványba.
Ami fél el ne fogadd,
Egészet akarj és egészet adj.
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 1582 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
Ma már tudom... 
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őt, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább? Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni. Hisz Ő is ember... mint Te vagy én, gyarló s tökéletlen lény. Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye
...
Tovább »
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 871 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-29
|
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 968 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-28
|
 Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
...
Tovább »
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 919 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-28
|
 Kezet csókol a tisztelet,
a barátság homlokot,
arcot az öröm,a tetszés,
szájat a boldog szerelem;
Csukott szemet az epedés,
tenyeret a remegő vágy,
kart,nyakat a megkívánás,
minden mást az őrület!
Franc Grillpazer
Kategória: Versek |
Megtekintések száma: 835 |
Hozzáadta:: KicsiLélek |
Dátum: 2011-09-28
|
Biegelbauer Pál
 Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízk&eac
...
Tovább »
|
|
