Az aranymadár (Wass Albert) - 29 Szeptember 2011 - Érdekességek

Nyitólap » » Az aranymadár (Wass Albert)

2:51 PM

Az aranymadár (Wass Albert)

(részlet az Erdők könyvéből)

… Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.

Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák… illatukat neked gyűjtik a rét virágai… jöttödet lesi az ösvény… jöjj, siess…!

Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok, amiket rád raktak a gonosz varázslatok.

Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen, és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő. Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.

Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.

Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.

És te elindulsz majd ezen az ösvényen. Keletnek, mindig csak

keletnek, amerre a sárgarigó hív.

Így.

Most aludj jól, a mese véget ért.

A fák is alszanak már odakint.

Kategória: Tanmesék | Megtekintések száma: 1088 | Hozzáadta: KicsiLélek | Tag-ek(kulcsszavak): wass albert, az aranymadár, sárgarigó | Helyezés: 0.0/0