Tudod Kedvesem, néha szeretnék tündér lenni. Magasba repülni puha lepkeszárnyakon. Kezemben ott lenne kedvenc varázsbotom, S én segíteni tudnék a rászorultakon. Ki szomorú, arra mosolyt varázsolnék, Az éhezőnek adhatnék kenyeret. A háborút békére változtatnám, És gyógyítanám a szenvedő beteget. Aki vak, annak a Fényt hoznám, A némának a szavak erejét. A béna újra mozoghatna, A süket hallhatná a szférák zenéjét. De sajnos nem vagyok Tündér, Így hát varázsolni sem tudok. Csak szerelmem ereje az, Amivel rád hathatok. Csak szeretni tudok, De azt szívből, igazán, S ez elég lesz ahhoz, hogy kettőnket repítsen S mi találkozzunk a Hold túlsó oldalán…
Tudod Kedvesem, 
Így hát varázsolni sem tudok.