A nő az emberiség fészekőrzőjeként szoros baráti körről gondoskodott, hogy legyen, aki a gondját viseli, ha a férfi nem tér vissza a vadászatból vagy a harcból. Olyan volt számára ez a baráti társaság, mint valami biztosítási kötvény.
A hosszú távú túlélést programozta be agyukba a természet, ezért kell tudniuk, hogy ki hogy van a csoportban, ki miben lehet a segítségükre.
Amikor egy társadalmi esemény után a férfi és a nő leül beszélgetni, a nő tudni fogja, hogy a társaság tagjai vagy a családok mivel foglalkoznak, mik az álmaik és a céljaik arra az évre, milyen az egészségi állapotuk, hogy állnak a párkapcsolatok.
Azt is tudja, hová készülnek nyaralni a barátaik, és hogy hogyan megy a gyerekeiknek az iskola.
A férfiak tudni fogják, milyen új „játékszert" vásárolt a többi férfi, alaposan megvizsgálják Jenő új kocsiját, megbeszélik, hol lehet jól horgászni, felszámolják a terrorizmust, és megtárgyalják, hogyan győzte le Anglia futballban Németországot... és igen... az a vicc a pasiról, aki hajótörést szenvedett ...
De az eseményen részt vevők magánéletéről vajmi keveset tudnak - arról a nők mesélnek el nekik mindent a hazafelé úton.
Megoldás:
Ha férfi vagy, értsd meg, hogy a nők pszichéjébe kódolt kíváncsiság a személyes részletek és információk után a kapcsolatok fennmaradását szolgálja!
Ha tehát egy nővel beszélsz, igyekezz több részlettel szolgálni, mint egyébként.
Ha nő vagy, azt értsd meg, hogy a túl sok részlet megőrjíti és halálra untatja a férfiakat. Hivatali tárgyalásokon gyorsan térj a lényegre, legyél precíz és szabatos.
Otthon közöld a férfivel, ha beszélni akarsz, határozd meg az időtartamot, és mondd meg neki, hogy nem muszáj megoldásokat javasolnia, csak hallgasson végig.
És ne kérdezd folyton, hogy „Figyelsz te rám egyáltalán?!" meg hogy „Mit is mondtam az előbb?"…
Allan és Barbara Pease nyomán
