Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Helyette egy picike, hideg helyet kaptak a pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon, és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal megkérdezte, hogy miért, az idősebb így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak...
 A következő estén egy nagyon szegény paraszt ember igen szerény házába kértek bebocsátást éjszakára.A szegény ember szégyellte, hogy a felesége épp beteg, és nem kínálhat fel mást éjszakára a fáradt vándoroknak, mint szerény vacsoráját és saját ágyát.
A vándorok elfogadták a felkínáltakat.
 Amikor a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a szegény embert.Az egyetlen tehene, aminek a teje a család egyetlen bevételét jelentette, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett, és mikor már messze jártak a háztól, kérdőre vonta az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen:
- Az első embernek mindene megvolt, nem akarta megosztani mással, mégis segítettél neki! - vádolta. - A másik embernek kevese volt, megosztotta velünk, mégis hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük!
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta ismét az idősebb angyal.
Majd folytatta:
- Mikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy  a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg a kincset.
 Amikor utolsó éjszaka a szegény paraszt házában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye az ember feleségét. Mivel az az ember mindenét megosztotta a házába betérő vándorokkal, megyegyeztem a halál angyalával, így az asszony helyett a tehenet vitte magával.
Mindig pontosan az a jó, ami épp történt, csak a dolgokat nem pontosan annak látjuk, amik valójában.
|
