Témája:
A sötétségben meg kell találni a belső fényt.
Az abszolút szabadság tudati állapotát jelképezi.
Ezen a síkon az ember már felszabadult, mivel már meghaladta a morális értékelés szintjét. A morális elvárások ítélkezéshez vezetnek, amelyek viszont az életünket megnehezítő konfliktusokat szülnek.
Itt már nem különböztetjük meg a jót és a rosszat.
A koronacsakra színjén feloldódik a dualitás, és elérjük a teljes szabadságot. A koronacsakra megtanítja, hogy annál könnyebb az életünk, minél több ítélkezést hagyunk el, és minél fejlettebb a tudatunk.
Az ezotéria a koronacsakra síkját az univerzális tudat síkjának tekinti. Ez olyan sík, amelyet kevés ember ér el, habár a buddhista felfogás szerint sok-sok élet után mégis eléri ezt a szintet minden ember.
Aki ezen a síkon él, az önmaga ura, és a legmagasabb akaratot követi. Aki halálakor a legfelső csakrán keresztül hagyja el a testét, az a Védák és más írások szerint rálép arra az útra, „ahonnan nincs visszatérés". Ez azt jelenti, hogy kiszabadul a születés és halál körforgásából.
Ezt a síkot mindenkinek egyedül kell elérnie. Egyetlen mester sem tud senkit eljuttatni erre a szintre, ahol a szellem és az anyag összekapcsolódik.
Az, hogy a koronacsakra szintjén anyag és szellem eggyé válik, azt jelenti, hogy az anyag engedelmeskedik a szellemnek. Ezen a szinten tehát az ember szellemi erejével uralja az anyagot, így a saját testét is.
Elméletileg ezen a síkon az ember már mestere saját gondolatainak, érzéseinek és testének. Minden energiáját mozgósítva oldja meg feladatait, mégis nyugodt, békés és szeretetteljes.
A koronacsakra szintjén már nem félünk felelősséget vállalni saját életünkért, megbízunk belső hangunkban, intuíciónkban.
Betegségei: a pszichózisok és a személyiség elváltozásai.
Meditáció során melatonin termelése indul be, és a meditáló a koronacsakrán keresztül felveszi a magasabb rezgésű világok impulzusait.
Aki lezárja magát e bölcsesség vagy belső hang elől, netán visszaél velük, annak számolnia kell a koronacsakra zavarával, amely részben testi, de legtöbbször lelki zavarokban, pszichózisban nyilvánul meg.
A felső két csakra különösen fontos a stressz kezelésében, mivel a stressz először a fejben jön létre. Sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy feleslegesen aggódunk, izgulunk. A sok aggódás miatt később már a legkisebb dolgok is ingerültté tesznek.
Ha rendszeresen foglalkozunk e két csakrával, akkor megőrizhetjük egyensúlyunkat, elkerülhetjük a negatív stresszt, és kihasználhatjuk a pozitív stresszt.
Ha egy magasabb síkról tudjuk nézni a helyzetet, akkor a stressz automatikusan leépül, s vele együtt a felesleges félelmek, szorongások, aggodalmak is.
A felső két csakra címszava az önazonosság megszüntetése. Ez egy olyan állapot, amikor szinte kívülről, tisztán, szinte érzelmek nélkül látjuk önmagunkat és a helyzetünket. Nem azonosítjuk magunkat azzal, akit kívülről látunk. A két csakrával való foglalkozás fő célja, hogy eljussunk ehhez az objektív látásmódhoz. Ez olyan felszabadulás, ahol az én kiszabadul a világ fogságából.
