Miért akarjuk elkerülni az intimitást? Mert félünk.
Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a folyamatban. Tartunk attól, hogy ha megmutatjuk a gyengeségeiket, a másik ezt ki fogja használni. Ezért olyan helyzeteket provokálunk, hogy kikerüljük a gyengeségeink megmutatását, a másik gyengeségeire, hibáira viszont azonnal lecsaphassunk.
A „győztes” győzelme minden esetben meglehetősen kétes. Éppoly vesztese a játszmának, mint a párja, akit erkölcsileg éppen „legyőzött”.
Ugyanis pont most dobtak közös erővel egy újabb lapát földet az intimitásra…
Néhány játszma:
A "rajtacsíplek" játszma:
Én oké vagyok, te viszont nem.
Az oké partner keresi azokat a lehetőségeket, amikor hibán lehet kapni a másikat.
Jellemző mondatai így kezdődnek:
- "arra se vagy képes, hogy...",
- "már megint..."
A "szegény én" játszma: 
Te oké vagy, én viszont nem vagyok oké. A nem-oké játszótárs a szegény áldozat, akit mindenki kihasznál. Elsősorban lelkiismeret-furdalást igyekszik kelteni a környezetében, ami egyúttal érzelmi zsarolás is.
Jellemző mondatai:
- „nyugodtan rógj belém még te is…”
- „semmi baj, ne is törődj velem…”
Az "űzött vad" játszma:
Ez a játszma a „szegény én”-nek egy másik variációja. Jellemző mondatai:
- " mindig mindent nekem kell csinálni"
- „viccelsz? meghalni nincs időm!...”
Szintén játszmához vezetnek a párkapcsolatban a pozíció megszerzésére és megtartására irányuló törekvések: vagyis annak eldöntése, ki az alá- és ki a fölérendelt a kapcsolatban.
A pozícióért vívott harc sok esetben a valódi problémákról tereli el a figyelmet. Az érintettek valamilyen szükségletüket nem ismerik fel, és nem kommunikálják a másik felé. Így kénytelenek kerülő utakon figyelmet szerezni.
Aki a játszmában éppen benne van, nehezen vagy egyáltalán nem ismeri fel a helyzetet, és ezért a konfliktus mindig a másik fél hibájának tűnik.
A játszma egyik fontos nyeresége a figyelem elérése. Ha nem kapok figyelmet, akkor olyan helyzeteket provokálok, vagy olyan helyzetekbe megyek bele, ahol megkapom a figyelmet. Még akkor is, ha ez szidás, veszekedés.
Mert hát, ugye, az is több, mint a semmi…
Miért játszmázunk? Hogy elkerüljük az intimitást. 