Vajon üdvképes lehet-e az olyan életterv, amely kifogástalan erényeknek öltözött bűnökből áll, s amelyeknek alapjaiban elnyomva és elrejtve, felismerhetetlenné téve és eldugdosva homály és betegség és bűn és el nem intézett kérdések serege és komiszság, álnokság, indulat, irigység, féltékenység, kapzsiság, alattomosság bujkál?
Aki ilyen élettervben él, és különösen ezenfelül abban a hiszemben, hogy ez így jól is van, az őrület egy nemét táplálja, amelyet a hindu hagyomány abhimánának, BÖHME turbának nevez. Tisztátalanság, amelyből csak bűn, őrület és betegség fakadhat. Ez a káprázat (látszat) világa. Nem valódi, üres és hiábavaló, hiú és értelmetlen. Csupa összetévesztés. Az ember a pozitív üdvértéket (őrületében) a negatívumokkal összetéveszti. Az ilyesmire az ember élete rámegy, s ez elég baj, de rámegy az üdve is, és ez helyrehozhatatlan.
Az éberség tevékeny alkalmazásában meg kell tanulnom először magamat valamely látszattal nem összetéveszteni, másodszor: magamat a valósággal azonosítani.
A két tevékenység egymástól sohasem válik el.
Hogyan tudom a valóságot a látszattól megkülönböztetni?
A címszó:
