Az ember azzá válik, amit életképzeletével varázsol. Mert ez a beváltás helye.
Az életképzeletről nem mondhatom, hogy érzelem vagy értelem, vagy akarat külön, mert érzelem is, értelem is, akarat is;
- nem mondhatom, hogy ez a betegség, vagy a bűn, vagy az őrület székhelye, mert székhelye és középpontja a betegségnek is, a bűnnek is, az őrületnek is, hiszen az ember itt képzi, vagy itt nem képzi üdvét;
- nem mondhatom, hogy az ember az igazság, vagy a jóság, vagy a szépség eszméihez magát és művét és tetteit itt méri, mert az ember itt valamennyi eszmét számon tart.
Az imaginációban válik az egész létezés állandóan esedékessé
- a valóságnak a maga teljességében való elismerése is az imaginációban történik és
- az ember az összes lehetőséget az imaginációban veszi birtokba.
- az imaginációban a létezés, a megismerés és a megvalósítás egybeesik.
