A köpölyözés úgynevezett "kivezetéses" eljárás. A művelet a hát reflexzónáit aktiválja, melyek kapcsolatban állnak a belső szervekkel, és közvetlen hatást gyakorolnak azokra. A köpölyöző harang külső ingere révén a kötőszövet vérellátása, ezáltal a kezelt területnek megfelelő szervek tevékenysége fokozódik.
Kétféle köpölyözési módot különböztetünk meg: a vértelent és a vérest. Hogy mikor melyik módszert érdemes alkalmazni, azt a hát és a köpölyözési zónák pontos feltérképezése után a terapeuta dönti el.
Az üvegből készült köpölyharangot láng fölött felmelegítik, majd a hát megfelelő helyén a bőrre illesztik, ahol az üvegharang a benne keletkező légüres tér következtében a bőr felszínéhez tapad és bizonyos fokig magába szívja azt, vérbőséget hozva létre ezáltal.
Bizonyos esetekben a terapeuta köpölyfej-masszázst alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy a hátra „tapasztott” köpölyharangot masszázs-szerűen ide-oda csúsztatja a bőrön. Ez a művelet éppen olyan fájdalmas lehet, mint a kötőszöveti masszázs. Ilyenkor a hátat olajjal dörzsölik be a köpölyharang könnyebb mozgathatósága és a bőr védelmének érdekében. Erős feszültségeket és görcsöket lehet így feloldani, valamint az anyagcserét serkenteni.
Alkalmazási területek - gyulladásos folyamatok (például tüdő-, ideg- és idült
mandulagyulladás) - mozgásszervi megbetegedések (például hátfájás, zsába) - belső szervi megbetegedések (például epe-, máj- és
vesebetegségek) - idült megbetegedések (például magas vérnyomás, lágyrész-
reuma, idült fejfájás, migrén)
Fontos: A köpölyözést minden esetben bízzuk szakemberre! A módszer megköveteli a köpölyözési zónák pontos ismeretét.
